Fő oldal

Néha egy kép többet mond minden szónál. Kiss-Fehér Éva vagyok, nekem a fotózás mindig is ilyen volt: egyfajta csendes beszélgetés a világgal. Amikor először belenéztem apám Smena gépének keresőjébe, még nem tudtam, mit keresek – csak éreztem, hogy látni akarok.

A filmes Yashica, amit tizenévesen kaptam, lett az első valódi eszközöm a felfedezéshez. Aztán jöttek a városok, a panelek, az elhagyott épületek és az ipari csendek, amelyek valamiért mindig is beszéltek hozzám.

Volt, hogy a fényképező eltűnt az életemből. De nem örökre, most újra tanulok. A technikát, a látásmódot, önmagamat. Épületek, makrók, sportjelenetek, természet, portrék – minden egy-egy új kísérlet a megértésre. 

Még keresem a saját hangom, de közben egyre inkább érzem, milyen irányba húz a szívem. Közel áll hozzám az analóg technika lelassító, atmoszférikus világa, de örömmel fedezem fel a digitális fotózás lehetőségeit is.